Rajtam most semmi sem szabályos. Nem elég, hogy a frizurám aszimmetrikus, vagyis a bal oldalam fiús, a jobb oldalam meg nőiesen hullámos… nem elég, hogy a fejem két oldala nem szabályos, de rajtam momentán semmi szabályos nincsen.
Hiába rendezgetem magam össze meg vissza, nem telik el egy nap, hogy nem szabálytalan érzelmi hullámokat rónék és rajzolnék.
Néha reggel fenn kezdem és estére legörbülök, de van, hogy a reggel nagyon lapos, a nap végére meg felszökik az oxytocin görbe.
Van, hogy egy napon belül vagyok kedves, érzelmes és haragos- dühös is.
És ez még csak a kedvem…
Nem beszéltem még a vágyaim, és a testem aszimmetriájáról eddig.
Nem csak az érzelmeim és a fejem, de még a vágyaim is aszimmetrikusak.
Ha tegnap kívántam, ma nem biztos, hogy fogom. Ha tegnap úgy kívántam, ma máshogyan fogom.
Ha tegnap azt kértem, hogy gyengéd legyél velem, ma nem fogom érteni, hogy hova tűnt az állat belőled.
Ha tegnap még szexistennő akartam lenni, ma egy ashramba szeretnék szerzetesnő lenni.
Aszimmetrikus a fejem, a hajam, aszimmetrikus a szemem, és a szemöldököm is.
Aszimmetrikusak az érzéseim és érzelmeim, és aszimmetrikusak a vágyaim is.
Nem egyformák a melleim, a bal oldali mellem nagyobb, a jobb oldali pedig kisebb.
Nem egyformák a szemeim, és nem egyforma a lábfejem sem.
Sőt! Aszimmetrikus hovatovább a vulvám is!
Nem elég, hogy a kisajkaim olykor nagyobbak a nagyoknál, még a két kisajkam sem egyforma.
Az a kérdésem magamhoz, hogy hogyan is gondolhattam magamra valaha is, valamiféle tökéletes és szimmetrikus, kiszámítható nőként, amikor ez szemmel láthatóan képtelenség?
Most vagy elmegyek, és jól megplasztikáztatom magamat, vagy elfogadom, sőt megszeretem az aszimmetriámat!
És én a magam részéről biztosan az elfogadást és a megszeretést választom!
A programért kattints a képre!
Nézem ezeket a szabálytalanságokat magamon, lenn és fenn, kívül és belül, és lassan de biztosan dobogni kezd a szívem örömében!
Dobog a szívem örömében, hogy Nő vagyok, szabálytalan, aszimmetrikus, változó és kiszámíthatatlan, áradó és alakváltó!
Nézem az arcom, nézem a hajam, nézem a szeméremajkam, aztán már csukott szemmel nézem az érzéseim, és hallom az aszimmetriám dalát, hallom a ritmusát…
Szépen lassan elkezdem követni magam, követem azt, amit könnyen követhető, és követem azt is, amit nem könnyű követnem.
Ha én nem próbálom követni magamat, akkor ki fogja akarni?
Ha én nem bírom magamat, akkor ki fog bírni engem?
Ha én nem lelek örömet magamban, akkor ki fog bennem?
Ha én nem gyógyulok ki a tökéletesség járványából, akkor ki fog kigyógyítani ebből?
Ha én nem imádom az aszimmetrikus fejemet és vulvámat, akkor ki fogja megtenni nekem?
Jó reggelt kívánok hát magamnak, szép hetet, szép évet, a legjobbikat, de legalábbis olyat, ahol pont jó vagyok magamnak, így aszimmetrikusan, szabálytalan íveimmel, ötleteimmel és érzéseimmel együtt!
Jó reggelt nekünk hölgyek!
