Mi lenne, ha a testükre nem csak akkor figyelnénk, amikor épp „formálni”akarjuk! Mi lenne, ha csak egyszerűen vele lennénk és ünnepelnénk, hogy van, hogy testben élni jó!
Figyelve magunkat, azt látom, hogy sokkal könnyebb testünkre egyfajta gépként, végrehajtó apparátusként gondolnunk, mint egy olyan valamire, ami nagyon is függ, nagyon is reagál gondolatainkra és érzéseinkre VELE kapcsolatban.
A testünkkel figyelmes módon kommunikálni, a testünk üzeneteire nyitottnak lenni nem könnyű. De testünkkel csak egyszerűen lenni, testünkkel megélni és élvezni az életünk egyszerű és nagyszerű tevékenységeit sokszor vérlázítónak tűnik.
Itt van pl. a meztelen mozgás adta öröm. A meztelen jógázás még mindig meghökkenést és riadalmat vált ki, pedig ez egyszerűen csak egy nagyszerű lehetőség arra, hogy méltó módon megünnepeljük a megtestesülésünket, földi pályafutásunkat abban a bizonyos testben, amibe épp beleköltöztünk!
Mikor megkérdezik tőlem, miért jó a meztelen jógázás, akkor általában vissza szoktam kérdezni: Úsztál már meztelenül? Úszni jó, de meztelenül úszni… az valami frenetikus! Maga a megtestesült érzéki öröm a szabadság végtelenségébe burkolva! Én vagyok olyan perverz, hogy ezeket a meztelen úszásokat az alkonyat vízre rajzolta narancs hídba tegyem, vagy a hajnal párás frissességében…
Meztelenül jógázni más, mint meditációs, testtel kommunikáló gyakorlatokat végezni csoportban vagy a hálószobában! Még egyszer: ez egy ünnep! A leegyszerűsödés, a közös hullámhosszon utazás, a közös meditáció, az átszellemültség ünnepe-végtelenül, mélyen és láthatóan testbe érkezve!
Ünnepe annak, hogy akármilyen, bármilyen is az a bizonyos test, amelybe beköltöztem, végső soron mégis felemelő, önmagamon valahogyan túlmutató. Ünnepe annak, hogy testben élni jó, hogy mozogni, nyúlni, összezsugorodni, hajolni, dőlni, tekeredni, emelkedni, süllyedni, kitartani, elengedni, megfordulni, várni, lendülni, emelni egyszerűen egy magával ragadó, átlényegítő örömöt generáló, inspiráló játék.
Játszani jó, meztelenül különösen.
