Teljesen átlagos napnak indult.
Péntek volt éppen, és sok miden jólesően feszített belül, amit ki szerettem volna írni, adni, alkotni magamból.
Az elmúlt években, amikor megtanultam okosan és bölcsen egyensúlyozni a család és a hivatás területei között megtanultam, hogy minden ajándékba kapott perc áldás, és képes voltam egyenesen fejest ugrani, pizsiben is akár, a teendőimnek.
Ezen a pénteken azonban engedtem a csábításnak.
A „Király” ba hívtak meg, a török fürdőbe. Lenni, ázni, ringatózni. Dumálni, lebegni.
Délben értünk oda, és én gyorsan számolni is kezdtem, meddig is „hitelesítsem magam” egy ilyen programra.
Talán ha másfél óra, de kettőnél nem kell több.
Kicsi a hely, és dumálni sem akartam feltétlenül órákon át.
EGY KIADÓS EBÉD BÜFÉVEL INDULT
A Királynak nagyon édes a büféje.
És a büfés srác tényleg kiváló volt. Fiatal, nyílt, kedves, figyelmes és érző.
Lassan készült a „reggeliebédem”. Tudtam, hogy most indul a belassulás.
BELASSULÁS
Belassulni nem könnyű.
Ahogy ültem és szürcsölgettem az előre kihozott capuccinót, fel is rémlett bennem, hogy talán manager betegségem lett.
Még jó, hogy a lábaim nem rázom, nem pillanatok kényszeresen az órámra és a telefonomra. Annyit.
Egyszóval, elindult a belassulás.
Végül az piciny asztalra került minden, klasszikus limonádé, pogácsa, tonhalas saláta, és a capuccinó.
ELKÉPESZTŐ RETRO
Az öltözőkkel nem untatlak, de annyira retro, hogy az más mesés.
Ha piszkos-édes fantáziáid szeretnéd kicsit felébreszteni, akkor ennyi elég is hozzá.
Fürdős fiú és lány, kezükben kulcscsomó, apáca rácsos kabinos szekrények, koedukált öltöző két-három pihennő ággyal. Kész voájőr barlang.
A gőzbe még úgy ülök be, hogy aggódom a lábgombán és lemosom magam alatt a mozaik ülőkét.
Aztán nekidőlünk az ülőke hátának, és szuszogni kezdünk.
A gőz olyan, mint a köd november elején.
Átjáró, beavatási kapu a Másik világba.
Hamar át is lépünk.
A GŐZ SZENTÉLYE
Egy Intro, egy meghívás a feloldódás szentélyébe.
Néha dumálunk, eszmét cserélünk, kicsit tépelődünk, aztán lába közé ülök, előre dőlök, és röviden, határozottan érintést kérek.
A hátamra.
És jönnek a határozott, hosszú, sikló érintések keresztben a mellkasomon és a hátamon, mintha erős és megnyugtató tekercsbe csavarnának egy egyiptomi kamra belsejében.
Bizarr, megnyugtató, kicsit izgató.
ALÁMERÜLÉS
Aztán kimegyünk a gőzből és alámerülünk a hideg, friss vízben.
Előtte beszéltük éppen, hogy a hideg és friss vízbe való belépés épp olyan, mint a szexualitásba és az érzelmekbe való csobbanás.
Vajon összerándul a test, vagy képes belelazulni a hűvös különlegességébe?
Mi belelazulunk, lubickolunk lágyan, és még ott is úgy ülünk percekig, akár ha meleg vízben lennénk.
A hideg víz után jöhet a forró.
Közel negyven fokos a víz.
Mostanra már határozottan érezni kezdem, hogy élek.
Az idő megszűnik, és már azt szeretném leginkább, ha bemásznánk a kupolák alatti kerek medencébe és delfinekként játszanánk.
RINGATÁS
A nagy kerek medencében az ölébe vesz.
Lassan enged összekucorodnom, visszatalálni kislány magamba.
Kislányként táplálva vagyok, biztonságban ringok. Néha kapaszkodom.
Aztán nem is tudom hogyan, de felébred bennem a Nő.
Akarom Őt, vagy is nem őt, hanem annak az érzését, hogy Nő vagyok, ő pedig Férfi.
Átölelem, engedem magam kibomlani.
Lassan belezuhanok a megadás első pillanataiba.
Hajam szétterülve a víz felszínén. Hínár vagyok.
Játszunk.
Aztán jön valami mélyről, egy kósza érzés, ami már nem annyira szeretői, inkább gyógyítást remélős.
Ő érzi ezt, és kedvesen nyomni és masszírozni kezd.
Végig testem mindkét oldalán belém süllyednek ujjai.
Segít összetenni és összetartani magam.
KINN A DÉZSÁBAN
Kinn a kert dézsában is ültünk. Fejünk felett a platánfákról a vízbe hullottak az őszi levelek.
Emberek jöttek-mentek, trécseltek, mintha kávéház lenne ez a dézsa.
Mikor éppen nem volt senki megcsókolta a mellem szélét, ami a fürdőruhából kikandikált.
Nem volt benne semmi tolakodó, épp annyi, amit a bennem élő örök nő titokban kért.
ELKÖSZÖNTÜNK ÉS ÉRTEM JÖTTEK
Nem tudom ma ez hogyan lehetett.
Eltűnt az aggodalom, a sietés halvány árnyéka is belőlem.
Megadom magam annak, hogy a férfiak szeretnek.
Kedvességet, támogatást és szeretet akarnak adni a maguk módján.
Miért álljak az univerzum és ő közéjük savanyúan?
ESZÜNK
A Belvárosi Piacra megyünk.
Eszünk bujaságot, húst, aztán orosz pelmenyit, kaviárt és hozzá nyers pezsgőt iszunk.
Ott, a piac felső szintjén.
Lenn még veszek másnapra felsált, a raguhoz.
DUNAPART
Utazunk a belváros felé.
Kéne még egy kávé.
A Dunapark kávéházban nagy kehely édesség, és egy kis lelkiismeret nyugtató paleo sütemény.
A kávéház melletti levő aprócska műhelyben átveszem a térillatosítókat, amiket nekem készít az illatok mesternője.
Már az illatok is körbe ölelnek.
Kezdődött a gőzzel, seherezádé fürdőjével, benne a gyógyítás és táplálás férfi érintéssel és ringatással, aztán jött a táplálásom mennyei földi ízekkel, bujálkodás az édes ízekkel, aztán az illatok…
Egészen bekábulok.
Szagolgatom a teszt térillatosítókat, és majdnem elalszom.
Már csak a pokróc kéne.
HOL VAGY KEDVESEM?
Beülök az autómba, és ránézek a mobilomra.
Ott az üzenete:
Tárgyszó: Madeira
Üzenet: Cirmikém, a május 22-i héten bármi lehet, hétfőtől vasárnapig! 🙂
BÁRMI LEHET
Hidd el, nem volt ez mindig így, hogy bármi lehet…
Legfőképp semmi sem lehetett.
Csak a nyamvadt egymásnak feszülés, kisebb-nagyobb nyugodt időszakok…
Most bármi lehet.
ENGEDEM
Azt hiszem ez maga a Paradicsom.
Engedem, hogy a Férfi szeressen.
Csodáljanak, támogassanak, tápláljanak, és Ő megossza magát velem.
A Paradicsom az otthonom.
Ezt szeretném, és holnap is ezt választom.
Engedem, hogy egyre több napot tölthessek ebben a Paradicsomban
magammal és veled
veletek
nagyszerű férfiak
