Igazából soha nem tudhatjuk, hogy mi vár ránk, amikor olyan valaki érint és ölel minket, aki nem fél attól, ami igazából van bennünk, aki átlát a puszta igyekezeten.
Mert mindannyian szeretnénk, ha azt kapnánk (az élettől, és egy intim helyzetben is), amit mi akarunk, és nem azt, ami belőlünk, az addigi életünkből, és a testünkből szervesen következik.
Egy gyógyító erotikus masszázs keretében legtöbbször nagyon máshogy alakul minden, mint amit elképzelünk, vagy akarunk, hogy történjen.
Szerintem éppen ezért jó és izgalmas.
Persze azok számára, akik készen állnak a Fordulatra.
A gyógyító erotikus masszázs testünk mélyére visz, oda ahol nincsenek megfelelések, hazugságok, illetve ha vannak is, pillanatok alatt semmivé foszlanak.
Férfiak és nők esetében egyformán igaz ez, mégis máshogyan történik mindez, máshogyan a Fordulat, és máshogyan az Elfogadás.
Férfiak esetében akármennyit beszélünk is a masszázs előtt arról, hogy elfogadjuk majd azt, ami lesz, amit a test és a lélek felszínre hoz önmagából, hogy elengedjük az elvárásainkat, magunk és egymás felé is, mégis… mindenki azt szeretné, hogy a szerszám jól szuperáljon.
Na jó, egy kis „kilengés” még megengedett, néhány kamaszos érthetetlen és kiszámítatlan reakció…de azért a dolog akkor jó és elfogadható, ha a farok merev, a dolgok pedig „működnek”.
Lehet és szabad is közben érezni (elméletben persze), lehet gyógyulni (bármit is jelentsen ez, mert ez abszolút homályos), de a lényeg, hogy jöjjön egy megerősítés: rendben, a szerszám még működik.
Láttam, éreztem és tapasztaltam, hogy férfiben a lélek és a test milyen nagyon messze van egymástól…
A fejben, és olykor a szívben is ott a megértés csírája, olykor már, akár egy növény növekedésnek is indul, felsejlik a távolban, hogy jó lenne érezni, bevonódni, finomodni, igazi magabiztosságra szert tenni, tovább bírni, máshova jutni.
Aztán, amikor éles a szituáció, amikor a kapott érintések finomak, kedvesek és mégis erotikusak is… és MÉGSEM áll, vagy mégsem úgy… akkor jön a kétségbeesés.
Vágyunk az erotikus varázslatra, de az üstben, amikor a gyógyító boszorkány ízekre szed minket, és új harmóniába alakít, riadtan kapálózni kezdünk, hogy mi lesz az erekciónkkal…
Mert a faroknak még a mese közepén, a varázslat átalakító erejében, szépségében, másságában, bármilyenségében is működni kell.
Ez a helyzet. Ez a legáltalánosabb elvárás.
És ez csakis akkor megérthető, és persze elvárható, ha a férfi farkára, mint szerszámra gondolunk.
Optimális esetben, egy garázsban rend van, és persze a faroknak is meg van a helye.
Lóg az akasztón, vagy elvan egy polcon, a fúrók, satuk, kalapácsok, szögek és más kütyük mellett.
Az is lehet, hogy a főhelyen terpeszkedik, és kozmetikázva van, mint egy értékes drága autó, de csak azért, hogy a tulajdonosa fényét növelje.
Én azt hiszem, hogy a faroknak nem a garázsban van a helye.
A farok nem egy műszer, nem egy gép és nem is egy autó.
Nem lehet bemenni érte olykor, amikor „csinálni kell valamit”, és levenni a polcról, aztán meg visszatenni, ha jól működött (és ha kevésbé).
Persze minden férfi azt szeretné, ha mindig és minden fontos helyzetben működne ezerrel, és még azon is túl, ha soha nem romlana el, és nem kéne másik helyette.
De most jönne az a bizonyos csavar…
Mert elárulom, hogy a farok soha nem fog a testtől függetlenül működni, és soha nem fog az érzésektől függetlenül működni akkor, ha a férfi már elég érzékeny, és már eléggé nem csak szexet akar a lelke mélyén.
Persze lehet reszelni és dugni bárhol, bármikor és bárkivel. Lehet a farkat lehasítani, de amikor ez már mégsem megy, akkor elkerülhetetlen, hogy a farok „rendetlenkedni” kezd.
Rendetlenkedni kezd, mert nem fog engedelmeskedni a hideg akaratnak.
Sem a magunkénak, sem másokénak nem.
Ellen fog állni az önző és lelketlen, rideg és számító, veszélyes és zsarnoki számításainknak, és számításoknak.
Amikor a lélek érni kezd, akkor jó esetben az intimitás milyensége is elkezd átalakulni.
Hasonló ez, mint a művészeknél az „alkotói válság”… a régi már nem, az új még nem tiszta.
És akkor lehet, hogy elkavarodsz egy gyógyító erotikus boszorkányhoz, aki lát és érez és szeret téged.
Látja és érzi a páncélodat, amit már kisfiú korod óta magadon viselsz.
Lágyan és végtelen türelemmel lefejti ezt a hideg és merev, láthatatlan vértet a mellkasodról, a karjaidról, lefejti forró érintéseivel a lábaidról is.
A vérted, amelyen még érezni a megszáradt vér és könnycseppjeid szagát, pillanatról pillanatra, hónapról hónapra, olykor évről évre lefejtődik rólad türelmes érintései által.
Ahol nincsen követelődzés, ott a test, szépen lassan visszahúzza a tüskéit, és felfedi lágy, érzékeny, puha és sebezhető belsejét.
Abban a pillanatban, amikor érezni merünk, a testünk is nyílni kezd, és feladja a védekezést.
Hosszú évek, évtizedek védekezésben megkeményedett tüskéi húzódnak vissza és alakulnak át lágy és meleg bőrré… Ami addig szúrt és égetett, ami távol akart tartani, az egyszerre langyos, lágy és befogadó lesz.
Amikor a szív melege felolvasztja a testre kövesedett páncélt, akkor a farok sem fog füttyszóra szalutálni.
Mert a farok nem egy műszer, ami a testen lóg vagy áll, és a test nem egy gépezet, amit be lehetne programozni.
„Éreztem, hogy egész tested védekezik. Masszív és tömör volt, mint egy több száz éves tölgyfa. Nem hallottam a lélegzeted, mélyen magadba zuhantál. Amikor a hasadon feküdtél néztem fehéren világító fenekedet, ahogyan szorosan összezárult. Combjaid, mint két világító oszlop zárták el az utat. Nem láttam és nem fértem a herezacskóidhoz, a gát kapuja elrejtve maradt a számomra.
Tudtam, hogy most még van egy menedék a számodra, ami a Kellemesség. Mintha egy jó masszázson lennél… de tudtam, hogy igazából nem arra jöttél.
- Egy valamit nem olvastál ki a szemeimből- szólaltál meg.
- Micsodát?- kérdeztem kíváncsi lelkesedéssel.
- Arra gondoltam akkor, hogy lehet, hogy túl korán jöttem… Még nincsen itt az ideje… túl közel az a nő, túl közel minden…
- Minden, ami fáj… – egészítettem ki a befejezetlen mondatát.”
Ezután hosszasabban beszéltünk kissé szégyenlős hangvételben arról, hogy „pedig most minden rendben”…
Ám hiába van ott az izgalom, az erotika, a vágy, a férfi szemeinek igenje, a tetszés, az Igen az élményre, ha a test éppen emlékezik.
A test a jó érintések mentén, a szerető jelenlét és finom női érintések hatására éppen oldódik ki a sok rettegés és feszengés súlya alól, éppen tisztulnak ki a megszégyenítés mérgei, a váratlan szúrások általi összerezdülések karcolásai.
„- Nem kell, hogy most erotikusan történjen bármi is. Elég, ha megérkezel, elég, ha itt vagy és érzel, lélegzel…- bátorítottam őt.
Aztán hozzáfűztem:
- Ez az egész olyan, mint egy Balzsamozás.”
- Szerintem is, én is teljesen így érzem – válaszolta gyorsan és határozottan.”
Őszintén megörültem és fellélegeztem, a mikor megjött a megerősítése.
Ahh, gondoltam, akkor minden rendben!
Hurrá Univerzum, értjük egymást, és megtörténhet a csoda, amikor a férfi a legmisztikusabb helyet érzi és látja, és mindketten tudjuk…
Mert tudtam persze, hogy „hozom ki a háborúból”, ahogyan azt valamikor az én beavatásaim során megtanultam a férfiak gyógyítása kapcsán…
De azt is éreztem, hogy itt és most, de még a jövőben is, mennyi kört kell majd lefutni ahhoz, hogy az elme lecsituljon, a hiú elvárások kiégjenek, a démonok elfussanak, és főleg ahhoz, hogy a test elismerve legyen.
Mert a test is átél mindent, és a lingam sem fog parancsszóra szalutálni.
Nem az elmének, hanem a testnek van szüksége időre ahhoz, hogy készen legyen újra kapcsolódni, szeretni és egyesülni.
Ha a testből nem oldódnak ki a görcsök, ha a testben nem olvadnak fel a lefagyottságok emlékei, akkor nincs az a szerelmi hév, amelyben a farok jól teljesít.
Hosszan tartó szerelmi és erotikus élményekre vágysz?
Arra, hogy ezt a farkadban, a farkaddal is bírjad?
Akkor kérlek, fogadd el, hogy ehhez kapcsolatba kell lépned a testeddel.
Mégpedig nem akármilyen megcsinálós, problémamegoldós kapcsolatba, hanem szeretői viszonyba.
Az a test, és az a farok, amelyet a gazdája ismer, szeret és elfogad, az élni és érezni kezd.
Az érző testben és farokban követhetővé lesz a számodra az izgalom épülése.
Amikor ezt képes vagy érzékelni, akkor lehetőséged van építeni és irányítani is a vágyakat, izgalmat és energiákat.
Mindannyinknak szüksége van arra, hogy olykor bebalzsamozzuk magunkat. Vagy, hogy bebalzsamozzanak.
Mindannyian megsérültünk a csatáinkban, és a legtöbben páncél mögé rejtőztünk.
A csodás az, hogy a balzsamozás az egyik legszebb szerelmi és erotikus játék is egyben, cél nélküli, elvárások nélküli fürdőzés a feltétlen szeretet és isteni szerelem nektárjában.