Tudom, az én történetem nem a szokásos, de hidd el, megtörtént!

Tehát ilyen is VAN!

 

És ezért csak nagy vonalakban, de elmondom most a tisztelt nagyérdemű előtt is, hogy el ne hidd, hogy negyven évesen bármiről is lekéstél volna!

 

El ne hidd!

 

Felébredésem és női öntudatra ébredésem egyik meghatározó állomása volt, amikor megtanultam, hogy sok mindent nem kell elhinnem.

Az egyik számomra értékes felismerés pontosan azt mondta ki, hogy milyen óriási tudatlanság az, amikor egy nő elhiszi, hogy csak bimbódzó állapotában szép, és amikor teljes virágzásában van, akkor azt gondolja, hogy szépsége idejét múlt.

Ezek a vélekedések a tudatlanság démonjaitól vannak.

És az a helyzet, hogy bármerre nézek, ezzel a démonnal találkozom.

 

A szomorú az, hogy ha te nem látod meg a saját ragyogó szépségedet, bármely életkorodban, akkor mások sem fogják meglátni azt.

Észre kell vennünk a csapdákat!

És azt sem árt tudnunk, hogy mi az, ami ragyogóvá tesz bennünket!

 

Még nem voltam teljesen negyven, amikor fordulatot vett az életem.

Mondhatni új életet kezdtem.

 

Tehát bőven lehetséges, hogy életed negyven felé, vagy azon is túl FORDULATOT vesz.

Most röviden összegzem, mik is voltak a legfontosabb felismeréseim ahhoz, hogy ne elátkozva, hanem lelkesen vágjak bele negyvenes éveimbe.

Engedd el, ami öregít, és engedd be, ami fiatalít!

 

Nézz bele a tükörbe, és ha elégedetlen vagy azzal, amit látsz, akkor kérdezd meg magadtól, hogy mi az, ami lemerít, leszív? Mi az, amitől fáradtnak érzed magad? Légy őszinte. Ha megérkezett a válasz, akkor légy készen a változásra, a változtatásra!

Negyvenes éveim elején rengeteg önsanyargató szokásomtól váltam meg végleg. Elkezdtem ezek helyett megengedőbbé válni magam számára.

Elkezdtem engedélyezni egy-egy finom ételt, szép ruhát, kozmetikust, pedikűrt, fehérneműt. És ez nem pénz kérdése volt.

 

Önsanyargató (és öregítő) szokások:

 

Szuperhősnő otthon

 

Önsanyargató szokásom volt, hogy mindent (mindenkit) kontrollálni akartam otthon. Képes voltam egész nap a teendőim után rohanni. Sokszor még délben is pizsiben voltam, de nem azért, mert addig aludtam, hanem mert a reggeli kávéval a kezemben feladatot találtam, és annyi időt sem adtam magamnak, hogy felöltözzek.

Ez amolyan „majd ha…” állapot. Majd ha… elpakoltam, eltettem, kimostam, lehúztam, feltettem, megöntöztem, elültettem, megetettem, megfőztem, kiteregettem… soha nincsen vége.

És soha senkitől nem jön meg az az elismerés, ami jól esne.

Ez ennek a történetnek a lényege.

 

Unalom

 

Be kellett látnom a tükrömbe nézve, hogy bizony számos dolgot egyszerűen unok az életemben.

Kellenének a KIHÍVÁSOK nekem is, nem csak a gyereknek, meg a többieknek, meg akik jönnek-mennek.

Lehet, hogy ciki, de én is szeretnék egy plezúrt a térdemen.

Szeretném kipróbálni magam (újra), szeretnék célokat és persze izgalmat.

Szeretnék sikereket, és persze szeretnék függetlenséget is…

De ez már messzire visz.

 

Szóval harminckilenc évesen nincsen vége az életnek. Lehet terveket szőni, álmodni és neki lehet állni megvalósítani azokat!

Én egy olyan kisvárosban élek, ami egy falu, és mondhatom, itt az élet nekem unalmas volt.

Elvoltam persze, teendő meg csinálni való mindig akadt bőven.

De a lelkem kinőtte a helyet, a szomszédokat, a pletykákat, az ovit, a sulit, a közértet, a postát és minden szeretni való dolgot itten.

Szerintem ki lehet nőni azt, amit szeretünk. És ettől nem kell, hogy lenézzük, nem kell, hogy elköltözzünk, egyszerűen csak bele lehet vágni valami frissbe, nagyba és inspirálóba!

Olyan hívást keresni, ami tágas, ahol távlat van, ahol lehet szárnyalni!

(és ez azt is jelenti, hogy nem másokkal foglalkozol, hanem a magad életével!)

Igen, negyvenesen is. Naná!

 

Már két dolgot ajánlottam, ami garantáltan megfiatalít, és eltünteti a ráncokat!

 

Abbahagyni a szuperfontos házitündér és szuperanyu szerepet, és valami értelmes, lelkesítő célt és kihívást keresni!

És még folytatom!

 

Szexuális unalom

 

Igen, ez aztán tényleg pofon egyszerű.

Ha valaha szeretkeztél már nagyszerűt, és láttad magad utána a tükörben, akkor tudod, hogy miről beszélek.

Minden anti –ageing kezelésnél, feltöltésnél és arcvasalásnál ezerszer jobb egy kiadós orgazmus!

Az elégedettség, beteljesültség a leghatékonyabb stresszoldás.

Lehet, hogy ez nyilvánvaló, és mégis! Rengeteg olyan nővel találkozom, aki kizárja az életéből a szexet, pedig lehetne neki is!

Rengeteg olyan esettel, amikor lemondás van, közöny, fásultság, lefagyottság és visszautasítás szexuális téren.

Ilyenkor van a feladatok és kötelezettségek mögé bújás és rejtőzés.

Számomra ez nem más, mint az árnyékba rejtőzés.

Rosszabb, mint egy csador.

Mert ezt a legtöbbször mi választjuk.

 

Lustaságból, megszokásból és kényelemből.

 

A kényelem és a mindenáron biztonságra törekvés az, ami megmételyezi az életeinket. Ezek azok, amitől öregnek érezheted magadat, és nem az, hogy negyven éves lettél.

Mert eljön az az idő, és legkésőbb negyven táján eljön, amikor itt a legszebb ideje, hogy a leányból, az anyából végre Nő legyen.

Számomra az a Nő, aki tudatában van sokszínűségének.

Aki nem hogy nem fél alakot váltani és szüntelenül változni, hanem egyenesen élvezi is ezt.

Negyven évesen jó lenne beleborzongani abba a hatalomba, amit nőként magunkba hordozunk.

Abba a mélységbe, titokzatosságba, szeretetbe, önátadásba, csábításba, bölcsességbe, szentségbe-akik nőként vagyunk.

Ha ebbe bele tudsz érezni, akkor vajon kinek van feletted hatalma? Akkor ki tudna félelemben tartani a saját testedet, szépségedet és értékességedet illetően?

Senki és semmi.

 

Ez lenne a cél.

 

Hogy negyvenesen nőként ne rettegj, ne félj!

Sokkal inkább példa légy a lányaidnak, a nőtársaknak, akik még tudatlanok és félnek.

De jó volna tiszteletet és vágyat ébreszteni minél több férfiban is, és tudni elfogadni a hódolatot és közeledést, amit lényünk így kivált!

 

Tudni elfogadni

 

Tulajdonképpen minden életkorunkban, de kiváltképp érett nőként nagyon érdemes lenne végre elfogadni tudni.

Beengedni mindazt, amire vágyunk és áhítozunk.

Nem csak gürcölni, ápolni, gyógyítani, megmenteni MÁSOKAT és Férfit, de önmagunknak is adni azáltal, hogy elfogadjuk azt, amit megérdemlünk.

Akárhány évesek is vagyunk, akárhány kilók, akármennyi idő is kell az orgazmusunkhoz.

És abban a pillanatban, hogy valóban mélyen be tudod engedni a jót és a méltót az életedbe, abban a pillanatban vége tér a mártírság is.

Oka fogyottá válik a szenvedés, az önfeladás, a kifelé mutogatás, a rettegés és a harc.

Lehet végre nőnek lenni.

 

Készen állsz rá?

Hidd el, nagyon jó nőnek lenni.

Minden életkorban.

Negyvenesen is. De már harmincason is.

Sőt ötvenesen és hatvanason is!

Hetvenesen meg? Azt is megírjuk, igaz?