Nincsen rózsa tövis nélkül.
Na igen!
Sokáig elsiklottam a tüskék felett, engem nagyon nem zavartak.
De a rózsának van ilyen. Ezt muszáj figyelembe venni.
És ahogyan érek, egyre több időt töltök azzal, hogy összegzem a magam, és a fiatalabb nők számára azt, hogy miért is fontos a tövis a rózsán.
Azért fontos, mert nem mindenki érdemes arra, hogy a virágom közelébe jusson. Pláne, hogy leszakassza.
Meg fogom magam védeni a számomra veszélyes energiáktól és emberektől.
Néha könnyű felismerni, hogy mi az, ami veszélyes.
Azonnal pirosan villogni kezd a lámpa, és bekapcsol a sziréna.
És van, amikor későn.
Mert bekapjuk a horgot, mert valamire éhezik a lelkünk, és a testünk, és nem ismerjük fel a ragadozót.
Nem ismerjük fel a tolvajt, a hazugot, a manipulátort, az álruhába bújt halottat, az energiavámpírt, a szédítőt. Nem vesszük észre, hogy éppen az aranykalitkába tartunk, vagy már régebb óta ott vagyunk, hogy birtokolnak, kihasználnak, tudatlanságba tartanak, kiszipolyozzák az erőnket.
De még azt sem érzékeljük idejében, hogy türelmetlenek velünk, hogy éheztetnek, hogy túletetnek értéktelen gyors kajákkal, hogy tiszteletlenül bánnak velünk. Hagyjuk, hogy megmondják hogyan kéne kinéznie a jóninknak, legyen szőr rajta, vagy legyen kopasz.
Ránk szólhatnak, ha túl hangosak vagyunk, ha csendben vagyunk, ha spriccelünk, ha áradunk, ha szárazak vagyunk, ha meddők, ha kedvetlenek, ha forrók, ha vérzünk, ha kedvünk van, ha nincsen kedvünk…
Kellenek azok a tüskék, jó, hogy vannak.
Így teljes a rózsa.
Szeretném, ha látnád a rózsát, teljes egészében.
A misztikus virágával, és a tüskéivel együtt.
Sajnos nekem nem voltak igazi női beavatóim.
Nem beszéltek a gyönyörről, nem tanítottak, arról, hogy miként élhetem meg, és miként adhatom.
És arról sem beszélt senki, csak később a mesék, és a mesék mesélői, hogy mire kéne nagyon figyelnem, mielőtt odaadom magam.
A szexuális önismeret akkor is tabu volt, mikor én voltam serdülő lány, és az, amit a biológia órán mondtak, tényleg csak biológia volt.
Az anatómai ismereteken túl, a szaporodás biológiáján kívül csak a fogamzásgátlás volt még fontos.
Szaporodás és gátlás.
Soha nem hallottam a szexualitás öröméről, arról sem, hogy mitől is vagyok igazán nő.
Az egészből annyit vettem le, hogy a szex lényege a gyerekcsinálás, vagy az, hogy ne legyen gyerek.
Minden más, a gyönyör, a gyönyöradás, a nőiség értékelése, csodálata, a férfi szeretése, a férfi ismerete, akárcsak manapság, teljesen elzárt övezet.
Pedig elég lenne csak egyetlen egy szál rózsát bevinni a lányoknak ezeken az órákon.
És mesélni a Nőről, a női test ciklusairól, a változás állandóságáról, arról, hogy a nő, ha biztonságban van, ha bizalom épül benne, ha megtanulja a testét, és nem akarja visszatartani, elrejteni, szégyellni magát, akkor természetes módon árad, nedvesedik, nyílik. Szárba szökken, virágzik, életet ad millió és millió formában.
És mesélni a tüskéiről, amik megvédik azoktól az emberektől, választásoktól, akik mellett elszáradna a lelke, és a teste.
Hogy nem kell mindent odaadni azért, hogy szeretet kapjon, hogy szépnek és értékesnek érezze magát.
Szeretném, ha minden Nő tudná, hogy az őszinte tisztelet és csodálat kifejezése híján egyetlen egy férfit sem kéne beengedni a testünkbe.
Szeretném, ha minden nyíló szépség tudná, hogy a jónija (nemi szerve), valódi kapuk sora. És ha az ajkak dédelgetve vannak, akkor azok imádattal fogják viszonozni ezt a jót. Amikor a szeméremajkak elemükben vannak, akkor illatosan lüktetnek, telt ajkai kinyílnak, édesen és hívogatóan. Ahhoz hogy elérjük ezen rejtett ajándékok teljességét, meg kell állnunk, és el kell gondolkozzunk.
El kéne gondolkodnunk valóban mi végre a testünk, a gyönyörünk. Hogyan, mire nyílunk? És vajon megadjuk-e magunknak arra a felhatalmazást, hogy ezt az időt türelemmel kivárjuk, megéljük, minden részletében? Vajon nem mi vagyunk-e azok, akik belehajszoljuk magunkat az orgazmust akarás sodrásába, a megfelelésbe, egyfajta megkönnyebbülésbe?
És mi az ára?
Az ára az, hogy elfelejtjük megismerni magunkat, elfelejtjük élvezni az utat, elfelejtünk bízni.
Nem bízunk sem a testünkben, sem magunkban, sem a másikban.
Bekebelezzük az élvezetet, az orgazmust, a másikat, az életünket. Elfogyasztjuk a testet, az örömöket, mielőtt tudnánk mit is kaptunk, amikor testbe születtünk. Elrohanunk a valódi, gyönyörteli életünk elől.
Most úgy látom, hogy csak le kéne tenni azt a szál rózsát, és gyönyörködni benne. Aztán megillatozni. Beleszippantani. Kicsit engedni azt is, hogy megszúrjon a tövise. Érezzük meg azt is, ami az „Igen”, ami a hívás, a rózsa titkos középpontja felé, és azt is, ami a „Nem”, amire a rózsa soha nem fogja beljebb engedni az arra méltatlant.
Mi az a jelenlét, és energia, amire kinyílunk, és mi az, ami előtt bezárulunk?
Szereted magad?
Mert ha igen, ha akkor érdemes mindkettőnek utána járnod!
https://szentesiszilvi.hu/intim-olajok/