„Ahogy a felolvadt illatos masszázs gyertya olajától elkezdett fényleni a test, növekedett az izgalom, elkezdhették enni a pitét. Kértem lassan tegyék, olvadozzon a szájunkban minden falat, közben nézzék, fogadják be a testek-kezek játékát.
A pitében sok fűszer íz kavargott, sok vaj, só és gyümölcsök.
Ahogy a vágy, a szenvedély, az izgalom, a szexuális energia élni kezd, a csupasz testből fényes, ragyogó, erotikus buja test lesz. Egy intim budoár.
Lassan kibontakozik az, hogy kik is vagyunk igazán. Álarcok nélküli erotikus lényként.” (Intimitás Gourmet)
Egy Est, egy kép arról, milyen is egy budoár, milyen, ha van terünk arra, hogy erotikus önmagunk legyünk.
Lehet szavakkal is mesélni, de én úgy szeretek, hogy az igazán érzéki legyen.
Ahhoz, hogy igazán érzékivé váljon valami, ahhoz szükséges a lehető legtöbb érzékszervünket bevonni a játékba.
A szavakon túl, ott van indulásnak a szemünk.
A szemünk bevonásával indult az est.
Miután a vendégek megérkeznek, és persze egymást is megnézzük nyíltabban, vagy csak a szemünk sarkából, a rövid köszöntés után elindul a vetítés. Csodás női testek, különböző formájú hölgyek, egytől-egyig fehérnemű költeményekben. Fűzők és harisnyakötők, csipkék, neccek, tollak, magas sarkúk, fejdíszek és sorolhatnám a különlegesebbnél különlegesebb öltözeteket.
Csak egy pár felvillanó kockát látok ebből, mert gyorsan (és észrevétlenül) elsietek a fürdőbe, hogy átöltözzek.
Ledobom a csini rucimat, a bordó selyem magas sarkú csizmáim (imádtam pedig), és remegő-kapkodó kezekkel magamra húzom a budoár szettemet.
Jó előre kigondoltam mi lesz ez.
Egy rózsaszín harisnyakötő, ami egyben bugyi is, ehhez fekete combharisnya, rózsaszín melltartó. A derekamra egy földig érő fűző hatású hosszú szoknyás uszályt húzok, a nyakamba pedig egy fekete bársony szalagból masnit kötök. Végül egy magas sarkú fekete topán, csillogó pánttal.
Épp hogy elkészülök, mert már rám is nyitnak, hogy hol vagyok, vége a vetítésnek.
Ok, most már biztos, hogy nem bújhatok el itt örök időkre, ki kell lépnem a fényre!
Kimegyek a fürdőből, egyenesen a szobába, ahol a vendégek ülnek.
Körbe sem merek nézni, csak hallom a hangokat: „Ahhh és huhh…”-meg ilynek. Ok, akkor ez rendben van, jól sült el!- gondolom.
Állok a rózsaszín harisnyakötős bugyimban, felül csak egy melltartó takar, és mesélni kezdek.
Megpróbálok figyelni arra, hogy a hasamat azért időről időre behúzzam.
Azt hiszem, amennyire feszít, hogy a hasam feszes legyen, annyira élvezem is a helyzetet.
Nem minden nap beszélhetek, adhatok elő harisnyakötőben és rózsaszín melltartóban.
Kezdésként a budoár kollekcióm púderes illatjegyeiről beszélek, de aztán felteszem a kérdést: „Milyen is az én budoárom?”
Mert erre azt hiszem, soha erre nem lehetséges egzakt választ adni. Bármiféle korrekt választ kerestem, mindig felrobbantottam a saját dobozomat.
Próbáltam elképzelni a budoáromban magamat, mint egy kedves, puha, odaadó nőt, és azt mondtam: igen! Ez én vagyok! Ám pár pillanatra rá, már jött is a válasz: Na igen, de azért a határozott Nő is én vagyok! Az erős nő, aki nem tűr kompromisszumot, és tudja, mit akar!
Aztán láttam magamat szemérmesen, olyan kedvesen rejtőzködően… ám megint gyorsan jött a belső hang: Na, igen! De azért buja is vagy ám! Naná!!! De mennyire!
Láttam magam a budoáromban, nagymama és nagypapa esküvői fényképével (tényleg ott lóg a budoárom falán), láttam a megsárgult csipke ékszereket, a nyomatokat, rajzokat, festményeket és fotókat… láttam az elrejtett szerelmes leveleket… éreztem a poros vágyak sóhajait körbe –körbe a falakon és a testem hajlataiba forrva… ám megint jött a válasz belül. Igen, de itt van a forradalmár, a szexuális amazon, az úttörő, a harcos, a zászlóvivő!
Átéreztem valamennyi édes ellentmondást, a NŐT, aki vagyok, aki maga a budoár ellentmondása, értelme, célja, és céltalan gyönyöre.
Igen, végül arra jutottam, hogy a budoár az a hely, ahol önmagam lehetek. Finoman, vagy vadul, de eljutok a szívemig, és a lelkem elrejtett zugába.
És lehet, nagyon lehet, hogy ha innen vezérelve élek, akkor nem fog mindenki szeretni engem, Lehet, nagyon lehet, hogy nem fogok mindenkinek megfelelni tudni.
Lehet, nagyon lehet, hogy csalódást keltek.
De nem baj. Mert élek. Érzek. Valóban. Erősen. Kiapadhatatlan belső szerelemben.
Mesélek még a combharisnya légy tapintásáról, hogy mennyire más ebbe süllyeszteni a harisnyakötő kapcsát, mint küzdeni és harcolni a szilikonos csíkokkal az eddig ismert combfixek esetében.
Megosztom, hogy a magam részéről elég volt egy életre a magammal folytatott harcból (kilókkal, évekkel, formákkal és belső intenzitással), most már inkább legyen sima, és buja minden, mint ez a combharisnya. Legyen önszeretet, legyen édes harmónia.
Aztán lekeverem magam.
Kis szünet, bepermetezem a szobát a budoár térparfümmel, és felkonferálom a táncosnőt.
A táncos hölgy misztikusan leveti szép sorjában a ruhadarabjait…
Ring a csípője, gombolja sorra a ruhája kis gombjait.
Lekerül a ruha, aztán a fogaival lehúzza vörös kesztyűjét is.
Flörtöl a szemeivel. Érezzük őt, érez minket.
Kigombolja a fűzőjét, kikapcsolja a harisnya tartóját. Finom, és begyakorolt mozdulataival legörgeti combjairól a harisnyákat.
Könnyedén és játékosan táncol a levetett cipellőivel is, lábujjhegyen tipeg, pörög és forog.
A levegő melegszik, forr, megtelik kedvességgel, bájjal, a flört pezsgésével.
Tapsolunk lelkesen, utána pedig játszunk.
Illatokat választunk, férfias és nőies jegyek közt válogatunk, szaglászunk.
Aztán megint egy fordulat!
A férfi feláll, és eltűnik a fürdőben. Azt mondja, azért megy, hogy az illatos fürdősót a kádba szórja. Ám nem egyedül, hanem egy hölggyel kézen fogva érkezik vissza.
A férfin és a nőn csak egy-egy kendő libben.
Megállnak egymással szemben, és finoman levetik a kendőiket.
Ott állnak egymással szemben ártatlan meztelenségükben.
Az illatos masszázs gyertya elfújódik, csak a füstje lebben.
Míg a pár leül, elhelyezkedik, finoman hűlni kezd a felforrósodott viasz.
Árasztani kezdi hamisítatlan buja illatait.
Míg a pár megérkezett, a jelenlévők megkapták kis sütikéiket.
Nézzük a lemeztelenedő párt, és szorongatjuk a sütiket…Vajon most mi lesz?
Aztán megkapjuk az engedélyt: „Most elkezdhettek enni!”
Körbe nézek, és látom, hogy vadul a sütiknek esünk. Mivel nincsen evőeszköz, eszünk a kezeinkkel, eszünk az ujjainkkal…
Miközben nyaljuk az ujjainkról az édes morzsákat, krémes falatokat, összekacsintunk. Édesen flörtölünk…
A szivacson a pár finoman érint, lélegzik, kapcsolódik.
A férfi belemártja az illatos masszázs gyertyába az ujjait, és a nő karjaira és melleire keni.
Mi nyalakodunk, ők érintenek.
Már senki sem beszél. Senki nem magyaráz.
Már „csak” benne vagyunk, ártatlanul, tisztán, buján, játékosan…
Fénylenek a testek, érezzük az ízeket, érezzük az illatokat.
Mi ruhában ülünk, de egyre kevesebb a maszk.
Megszületik az intim budoár.
Elolvadnak a szájakban a falatok, és befogadjuk az érintéseket, amiket látunk.
Az ízek, az illatok, a pillantások egybe forrnak, és mi csak keressük az utolsó morzsákat a tányérokon.
Az Est lassan lekerekedik, hosszú ölelésekkel elköszönünk.
Mindenki elvisz egy-egy kedvenc illatot, a szájában a pite érzéki ízeit.
A hölgyek összeszövetkeznek, hogy eljönnek a budoár tánc oktatásra, a férfiak meg… nos, majd hétfőn megkérdem tőlük milyen volt az Est Intimlandiában.
Köszönöm a közreműködést :
- Intimitás Gourmet
- Feé Mistique