Igaz, már elmúlt a Valentin Nap, de néhány gondolat, érzés kikívánkozik még belőlem Valentin kapcsán.
Mindenek előtt: Azt kívánom mindannyiunknak, nőknek és férfiaknak is, hogy legyünk minél többször szívből szeretve!
Azt kívánom mindannyiunknak, hogy merjük kifejezni azt, amit érzünk!
Merjük megpillantani a részletekben rejlő szépséget és izgalmat!
Mert ehhez képest daalarna-s esküvői ruhában ragyogtál, vagy ezen ábrándoztál, és nem egy körúti levetett menyasszonyi ruhában, igaz?
Persze nem kell minden nap aranyárban virág, de néha kellhet!
Fogd fel játékosan!
Egyszer egy évben lehet túlozni, lehet kétszer szedni, megtenni és megvenni a kicsit “necces”-t is, mert olyan jó nem mindig ugyanolyannak lenni:
– biztos ízlésűnek
Nem kell, hogy mindenki szeressen 🙂
Ahogyan ezt írom, még mindig érzem ezt a pillanatot a szívemben, az ismert melegségét, és érzem a frissességét is a bőröm alatt, kicsit a gyomromban is, mint azt a pillangót, ahogy repdes és vibrál, tudjátok a szerelembe esős cuccot…
Pedig nem ma kezdtük, mondhatom!
Ilyenkor azt mondani: “Te mennyire szép vagy!”
vagy “Rohadt jól nézel ma ki” ilyenek…
Kimondani ezt nem drága, nem kerül pénzbe!
Meglátni a szépet és kimondani.
Csodálni és elismerni.
És nem úgy, mint az egyszeri székely ember a viccben.
A székely bácsi és felesége kinn ülnek a teraszon. Egyszer csak a felesége érdeklődik:
– Te szeretsz engem?
– Persze.
– Csak mert sosem mondod.
– Egyszer mondtam, majd ha változik szólok.
Ezt a viccbéli dolgot sokan csinálják, és őrült nagy marhaságnak gondolom.
Ez az egész tényleg nem egy üzlet. Nem egy deal.
Az a sejtésem, hogy azért sem fejezik ki a csodálatot sokan, mert
1. maguk sem tudják elfogadni, ezért kényelmetlenül érzik magukat a kifejezésében
2. maguk sem hiszik el, hogy lehetséges csodálni a másikat (és magukat)
3. elhitték azt, hogy a csodálat és a tisztelet csak a kapcsolat kezdeti szakaszában lehetséges (mármint maga az érzés)
4. a csodálatosságot kizárólag fizikai szinten érzékelhető dolognak gondolják (nem látják meg a másfajta szépséget)
5. kevesebbnek, vagyis sebezhetőnek érzik magukat, ha spontán és lelkesen kifejezik magukat
6. rivalizálnak, és igazán nem szeretnének egy másik csodálatos ember társaságában lenni
7. azt hiszik a másik csodálatától ők kevesebbek lesznek
8. spórolós üzemmódban vannak, és azt hiszik ha kevesebbet adnak több marad nekik (huh ez nagy butaság)
9. félnek hogy ha kifejezik a csodálatukat annak az lesz az ára, hogy a másik bekebelezi őket vacsorára (jesszusom!)
10. fogalmuk sincsen hogyan kell valóban őszintén és szívből rácsodálkozni a másik ember valódi szépségére
stb, stb, stb…
lehetne ezt még sokáig sorolni…
Én szeretnék ebben a kérdésben is “YESMAN”, IGENEMBER lenni!
Szerintem nagyon jó érzés kifejezni az őszinte csodálatomat!
És nagyon jó érzés csodálva, elismerve lenni.
Én éltem úgy hosszabb ideig egy kapcsolatban, hosszú hónapokig, hogy nem kaptam valódi figyelmet, csodálatot meg végképp nem.
Nem volt egy odatapadt szempillantás, nem volt egyetlen mondat sem, hogy bébiszépvagyna…
Nem volt vicces kedves puszis arc az sms ben, sem a messengeren…
Nem ragozom, szörnyű volt.
Úgy éreztem magamat, mint egy állatka a vadon mélyén, mint egy vadvirág a dzsungel rejtekében..
Éltem magamnak. Öntözött az eső, melegített a nap.
Vegetáltam.
Az istennő bennem haldoklott.
Napról napra hervadt.
A tegnap Valentin Nap kapcsán eszembe jutottak a legszebb tantrikus masszázs élményeim, adóként, befogadóként, amikor megélhettem milyen isteni és istennői magasságokba lehet emelni egymást az őszinte, szívből születő csodálaton keresztül.
Eszembe jutottak életem azon pillanatai amikor férfiak (és persze nők) kifejezték csodálatukat felém.
Éreztem, hogy éhezem ezt, és nem azért mert kiéhezett vagyok erre, hanem azért mert éhezni akarom ezt. Vágyni.
Olyannyira akarom vágyni ezt, hogy csodálat nélkül, kifejezett és elfogadott csodálat nélkül nem akarok élni.
A csodálat a Szépség kifejeződése, a Lelkemet tápláló eledel, ami emlékezet arra, hogy honnan jövünk és hova tartunk: vissza az Isteni Forráshoz!
Valentin Nap kapcsán legyen most tőlem egy megerősítés:
ne fáradjunk csodálni azt akit szerettek, és fogadjátok el a nektek szánt csodálatot!
